Néhány hete találkoztam egy régi ismerősömmel, és beszéltem neki a Tudatszinkronizációról. Rövid gondolkodás után a következőt mondta:

„No de én nem hiszem el, hogy a tudatalattiban lévő hitek bármilyen hatással is lehetnek az életemre! Van erre valami bizonyítékod?

Lehet hogy Te, kedves olvasó szintén szkeptikus vagy azon kijelentéseimmel kapcsolatban, hogy hiteink teremtik meg a személyes valóságunkat, illetve, hogy a hit megelőzi a tapasztalatot. Ezért vizsgáljunk most meg 3 jelenséget.

  1. hipnózis
  2. placebó hatás
  3. hipochondria

 

  1. Hipnózis

A hipnózis működési elve a következő: A hipnotizőr egy (vagy több) hitet ültet be a hipnotizált alany tudatalattijába.

A hipnózis olyan megváltozott tudatállapot, amelyben a szuggesztiók iránti fogékonyság megnő. Jellemzője a koncentrált figyelem, amely a külvilág számos tényezőjét figyelmen kívül hagyva, átadja a vezetést a hipnotizőrnek, és elfogad olyan szuggesztiókat, amilyeneket normál tudatállapotban nem tudna elfogadni.

A hipnózis jó példa a tudatalatti befolyásolhatóságára.

Ha egy gyakorlott hipnotizőr azt sugallja a hipnotizált alanynak, hogy ő Napóleon vagy éppen egy kutya vagy macska, akkor a hipnotizált személy azonnal, maximális hűséggel játszani kezdi a szerepét.

Átmenetileg megváltozik a személyisége is.

Gyakorlott hipnotizőr sugallhat egyik alanyának hátfájást, a másiknak orrvérzést, a harmadiknak azt, hogy ő egy szobor, a negyediknek azt, hogy a hőmérséklet fagypont alatt van, és ő fázik. Mindegyik megvalósítja, a neki kiosztott szerepet, s tökéletesen elfeledkeznek környezetük mindazon vonásairól, amelyek nem tartoznak hozzá a szerepükhöz.

Ezek a példák tisztán mutatják a tudatosan mérlegelő elme és a tudatalatti közötti különbséget: az utóbbi nem különböztet, és könnyen befolyásolható.

A hipnózis maga a befolyásolási folyamat.

 

  1. Placebó hatás

A placebónak nevezett szereket általában a gyógyszer hatékonysági vizsgálatokban alkalmazzák. Pontosan úgy néznek ki, mint a gyógyszerek, de valójában nem tartalmaznak semmilyen hatóanyagot.

Általában kettős vaktesztnél használják: a betegek egyik csoportja a gyógyszerből, a másik pedig a hatóanyag nélküli placebóból kap, de sem a betegek, sem pedig a kezelőorvosok nem tudják a vizsgálat végéig, hogy melyik csoport kapta a vizsgálandó hatóanyagot, és melyik a placebót.

Javulás a beteg állapotában sokszor annak ellenére is előfordul, hogy azt nem lehet a gyógyszer hatóanyagainak javára írni, hiszen az illető placebót kapott.

Ezt a szakemberek leggyakrabban pszichológiai okokkal magyarázzák – miszerint a beteg azt hiszi, hogy gyógyszert kapott, és bízik benne. A placebó hatás sok esetben nagyon erőteljes is lehet.

Egy vizsgálatban az angina pectoris nevű szívbetegségben /Megjegyzés: A Biologika egyértelműen leírja, hogy az angina pectoris, azaz a szúró, lüktető, szorító szívtáji fájdalom jobbkezes, normál hormonális állapotú férfi birtokvesztési konfliktusának, vagy balkezes, normál hormonális állapotú nő nemi frusztrációs konfliktusának  KA szakaszában jelentkezik, és figyelmeztet, hogy veszélyes különprogramunk van folyamatban, lehetséges szívleállással a MU szakaszban, abban az esetben, ha nem oldjuk meg a konfliktusunkat záros határidőn belül./ szenvedő betegek placebóval kezelt csoportjának mintegy 40%-a panaszainak jelentős enyhüléséről számolt be egy olyan diagnosztikai vizsgálat után, amelyet ők gyógyító műtétnek gondoltak.

A II. világháború alatt, amikor az orvosok kifogytak a fájdalomcsillapítóból, és jobb híján sóoldatot adtak a sebesülteknek, meglepődve tapasztalták több esetben is, hogy az ál-fájdalomcsillapító jelentősen csökkentette a fájdalmat.

Vajon miért éreztek kevesebb fájdalmat a sebesültek, ha azt mondták nekik, hogy fájdalomcsillapítót kaptak, pedig valójában csak sóoldatot kaptak?

Az agyunk nem csak a „valódi” hatásokra reagál, hanem arra is, amit hiszünk és amit emiatt elvárunk.

Természetesen minél nagyobb a bizonyosságunk valamivel kapcsolatban, annál inkább működni fog a dolog.

 

  1. Hipochondria

Avagy a „képzelt beteg”

„A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán.”

Mit is jelent ez a definíció?

Azt, hogy a hipochonder folyamatosan azt hiszi, hogy beteg, és kényszeresen keresi magán ennek jeleit. Emellett a betegség szomatikus, magyarul testi tüneteit is észleli magán.